How I did my makeup in high school?, avagy a gimis évek sminkjei

A Youtube-on mostanában minden beauty témában érdekelt vlogger elkészítette a maga kis 'How I did my makeup in high school?' videóját, elég sokat végig is néztem belőle és annyira elöntöttek a nosztalgikus érzések, hogy úgy döntöttem - annak ellenére, hogy nem készítek videókat - én is összedobok valami hasonló témájú posztot. Az én sminktörténetem (a középiskolai - nem is értem miért írtam a címben gimit, amikor én szakközépbe jártam), nem túl vidáman kezdődött sajnos, de szerencsére azért jó vége lett. Egészen 15-16 éves koromig annyira sem érdekelt a szépségápolás, hogy egy ajakápolót vegyek magamnak, de aztán beütött a pubertás, jöttek az ocsmány pattanások és muszáj volt elkezdenem eltakarni őket, szóval nem a divat és a csordaszellem vezérelt.

Szinte biztos vagyok egyébként benne, hogy a már akkor is kirívóan fehér bőrömmel színazonos alapozót nem lehetett kapni a salgótarjáni, akkor mindössze egyetlen drogériában, a Rossmann-ban, de ez abszolút nem tántorított el a sminkeléstől. Kilométer vastagon pakoltam magamra először a Maybelline Wonder Finish alapozóját (nagyon folyékony, felrázós), plusz rá valami kőpúdert (Avon, Max Factor... ki tudja?), majd később rászoktam a Max Factor Lasting Performance-re, mellé pedig adagoltam rendesen a piros pöttyökre a rúzs formájú pattanásleszárító hatású (talán Manhattan) korrektort. Elképesztő látvány lehettem, bár nem emlékszem rá, hogy bárki megszólt volna, lehet, hogy annyira nem is volt borzalmas, mint amilyennek azt most gondolom.

A pirosítót hírből sem ismertem, egyszerűen hihetetlen, hogy éveken át full sminkben, de pirosító nélkül mászkáltam... Nem volt még Youtube, meg beauty blogok sem, csak betárcsázós internet, meg ostoba tini magazinok (100XSzép megvan???), amikben semmi értelmes tippet nem írtak le ebben a témában. A szemre csak és kizárólag vagy kék szemhéjpúdert (Constance Caroll paletta és Avon) vagy fekete szemceruzát használtam, jó vastagon alul felül. Meg persze hatvankét réteg szempillaspirált, amikből viszont meglepően nagy volt a választék és nagyon sokat kipróbáltam közülük - Max Factor 2000 Calorie, L'Oréal Telescopic, kétvégű L'Oréal, Manhattan, a borzalmas pink Maybelline... Régi szép idők... Ja, és a szemöldökformázás, az teljesen kimaradt...

A kedvenc részem pedig már akkor is a rúzsozás volt. A mai napig emlékszek a legkedvencebb rúzsomra, (amit sajnos valamelyik évben véletlenül kidobtam, pedig emlékként őrizgettem belőle egyet) a Maybelline Water Shine Diamonds - rózsaszín tok, piszkolsul csillámos és fényes színek -  mályvás árnyalatára, amit egyébként simán használnék ma is, mert tényleg gyönyörű volt és legalább kettőt el is használtam belőle. Természetesen volt hozzá illő Water Shine Diamonds szájfényem, de nem maradtam ki a barna szájceruza korszakból sem, a barna rúzzsal, ez utóbbiakat az Avonnak köszönhettem. Ennyiben ki is merült a középsulis sminkem. Nem semmi meddig jutottam el mostanra :) (sminkcuccokkal teli szekrény, csak szemhéjpúder palettából van vagy 20 darab...).

Azért elég vicces, hogy rengeteg vlogger már középiskolában MAC-et használt (jó, nyilván Amerika, de akkor is), én életemben először kb 21-22 évesen hallottam a márkáról, amikor még csak egy üzletük volt a Váci utcában és a mai napig meg is van a legelső termék, amit vettem tőlük, a Contrast nevű szemhéjpúder (hogy miért pont ezt választottam, arról fogalmam sincs). Jó érzés visszagondolni ezekre az időkre és látni, hogy másfél évtized alatt mennyit változott a szépségipar és mennyit változott itthon a helyzet. Ma már szinte választani sem lehet, akkora a kínálat (persze nyilván soha nem elég és mindig az kell, ami itthon nincsen), óriásit fejlődött a drogériás vonal és egyre lejjebb csúsznak a nagy, drága márkák (szerintem). Persze van még hova fejlődni, de nagyon jó úton haladunk :).